Szlopp Bernadette

a PKE Bölcsészettudományi Kar főtitkárnője. 2007-ben végzett a PKE Filozófia szakán. 

 Miért választottad a filozófia szakot?

Alapvetően humán beállítottságú vagyok. Az irodalom mellett a világszemléletemet formáló szövegeket éreztem közelinek és olvasásra érdemesnek. Általános iskolás koromtól rengeteget olvastam, és 12. osztályig meg voltam győződve arról, hogy valamilyen az irodalomhoz kapcsolódó területet választok majd, ha a továbbtanulásom kerül szóba. Azután jött az utolsó év, és vele  jött a heti egy filozófia óra, amit a kezdetektől kevésnek éreztem. A szövegekből kiderült, hogy ez nem irodalom…ez valami egészen más, de legalább annyira izgalmas. A 18 évesek magabiztosságára támaszkodva megállapítottam, hogy épp elég irodalmat olvastam, most akkor lássuk: mit kapok a filozófiától. Tájékozódni kezdtem, de már néhány nap után kiderült, hogy a legkézenfekvőbb az lesz, ha maradok Nagyváradon, és beiratkozom a Partiumra.

Milyen előzetes elvárásaid voltak a szakkal kapcsolatban? Megkaptad-e azt, amit vártál?

Nem érkeztem ide elvárásokkal. Csak azt tudtam, hogy én most tanulni akarok és majd valamikor tanítani. Az egyetem előtti nyaram várakozással telt, az első itt töltött hónapom pedig csodálkozással. Tanulni akartam és fejlődni – ehhez pedig tökéletes közegnek bizonyult a szak a maga hallgatóközpontú attitűdjével; nyitott szellemiségű de nagyon szakképzett oktatói gárdájával, úgyhogy igen! Megkaptam azt, amiért jöttem.

Ért-e kellemes meglepetés, vagy csalódás az egyetemmel/szakkal kapcsolatban? Ha igen mesélj egy picit róla.

Kellemes meglepetésnek ott volt rögtön az, hogy nem kellett kívülről fújnunk Arisztotelész Metafizikáját vagy valamelyik Platón dialógus fontosabb részeit. 18 évesen ez nagyon is szempont. Meg voltam győződve arról, hogy izgalmas filozófia ide vagy oda, nekem ez az egész fájni fog, ha „magolnom” kell. Nem kellett. Olvasni kellett. Sokat. Érteni kellett a szövegeket, helyesen kellett használni a fogalmakat, logikusan kellett levezetni az érveléseinket. Gondolkodni kellett. Hamar ráéreztünk arra, hogy ha gondolkodunk abból itt baj nem lehet.

Meg tudnád-e röviden fogalmazni, mit kaptál a szaktól?

Másként kezelem a szövegeket és az embereket is. Megtanultam következetesen gondolkodni illetve olvasni, és összefüggően írni. Egy olyan társadalomban, ahol a kommunikációkészség, kreativitás és önállóság alapkövetelmény, nagyon sokan hiszik azt, hogy tudnak hatékonyan, érthetően kommunikálni és jó döntéseket hozni.  Ha az ember fia/lánya tanulni akar, akkor nincs mese: itt nyitni kell. Információkat halmozni bárhol lehet, itt viszont megtanulod: mit kezdj az információval, hogyan építs fel egy szöveget és alkalomadtán a kapcsolataid, következetes munkavégzésed vagy saját magad. Nem tudom és nem is szeretném pontokba szedni, hogy mit  kaptam a szaktól, mert meggyőződésem, hogy befektetett idő és energia kérdése, hogy az ember mi mindent tud elsajátítani, az viszont nagyon árulkodó, hogy mi, itt végzettek, az életnek számtalan területén helyezkedtünk el – van közöttünk kulturális programszervező, középiskolai tanár, vállalkozó, újságíró, egyetemi titkár. Senki sem nyitott filozófusbódét a központi villamosmegállóban, de mindenki hasznosítani tudja azt, amit itt sajátított el.

Kinek ajánlanád a filozófia szakot?

A társadalom hajlamos rossz hírét kelteni a filozófiának. Ez nem egy elméleti tárgy, hanem elméleti szövegek tanulmányozásával, „hajlítgatásával” tanít meg nagyon is gyakorlati gondolkodásra, látszólag ellentmondásos összefüggések együtt értelmezésére, és boldogulni egy olyan társadalmi berendezkedésben, ahol könnyű eltévedni az információk, érdekek és halmozódó feladatok tömkelegében. Ajánlani tudom mindenkinek: első – és másoddiplomásnak egyaránt.