Drabos S. Csaba

2013-ban fejezte be a Filozófia alapképzést a PKE-n, jelenleg végzős hallgató a Filozófia és művészet a nyilvános térben mesterin.

Miért választottad a filozófia szakot?

Ez az a kérdés, amelyik – azt hiszem – napjainkban már minden filozófiahallgatót irritál. Amelyikből nem csak azt halljuk ki, ami benne van, hanem pl. ezt is: Miért akarsz a “mekiben” dolgozni?! Nem akarok “a mekiben” dolgozni. Eszem ágában sincs.

Milyen egyszerű is lenne, ha a kérdés csak a kérdést tartalmazná: miért választottad a filozófiát? Mert érdekel. Mert kíváncsi vagyok. Mert átfogó. Rengeteg válaszom van, de egyik sem felel arra, ami a kérdés mögött van: hogy hol tudok vele elhelyezkedni, vagy miért nem választottam valami jövedelmezőbbet.

Megkaptad a képzéstől, amit elvártál?

Mielőtt elkezdtem, még nem is tudtam mi az, amit konkrétan elvárhatok – persze az oktatás színvonalán kívül –, de igen, így utólag azt mondhatom, hogy megkaptam, amit el kellett volna várnom.

Ért-e kellemes meglepetés, vagy csalódás az egyetemmel/szakkal kapcsolatban? Ha igen, mesélnél kicsit róla?

Nem voltunk túl sokan a csoportban, aminek örültem. A kis létszámnak köszönhetően pedig hamar kialakult egy kellemes, baráti légkör. Sokat lógtunk együtt az egyetem falain kívül is.

A tanári karban szintén kellemesen csalódtam, ugyanis nem számítottam ilyen mértékű lelkiismeretességre a részükről. Egy nagyobb létszámú egyetemen a tanároknak nincs, vagy csak nagyon kevés ideje van az egyes diákokkal külön-külön foglalkozni. A PKE-nél – az alacsonyabb létszámnak köszönhetően – ez megvalósítható.

Csalódásra nemigen tudok visszaemlékezni, hacsak arra nem, hogy arányaiban talán valamivel több politikafilozófiát “kaptunk”, mint művészetfilozófiát. De az is lehet, hogy ezt csak én érzem így.

Van-e valami, ami a képzésnek köszönhetően megváltozott benned?

Azt hiszem, senki nem “ússza meg” változás nélkül, hacsak nem teljesen passzív az illető. Esetemben nem is maga a változás volt az igazán meglepő, hanem amikor felfedeztem, hogy egyáltalán hajlandó vagyok rá. Nehezen tudtam elképzelni, hogy az addig kialakult felfogásom, hozzáállásom meg fog változni. Végül így lett, azóta pedig nehezen tudom elhinni, hogy egyszer véget ér ez a változás.

Kiknek ajánlanád a szakot?

Szívem szerint mindenkinek. De elsősorban mégis inkább azoknak, akiket kevésbé fog irritálni a kérdés: Miért választottad a filozófiát?