György Kata

2012-ben végzett a PKE Filozófia alapszakán, majd elvégzett egy évet a Filozófia és művészet a nyilvános térben mesterin (reményei szerint ősztől folytatja a másod évet). Jelenleg Budapesten él és a Magyarság Házában található Mi, magyarok látogatóközpontban dolgozik mint tárlatvezető és múzeumpedagógus.

Miért választottad a filozófia szakot?

Egy mostanihoz hasonló – a PKE Filozófia szakát népszerűsítő kampány „áldozata” lettem, (a szó legpozitívabb értelmében). A suliban bemutatták az egyetem néhány szakát, – köztük a filozófiát is – akkor került bogár az én fülembe is. Azt tudni kell, hogy nekem a gimnáziumi oktatásból kimaradt a filozófia, szóval az egyetemet megelőzően nem voltak filozófia közeli élményeim. Utánanéztem a tanmenetnek és a rendkívül izgalmas tantárgyak láttán döntöttem a filozófia mellett.

Bár konkrét elképzelésem a jövőmet illetően nem nagyon volt, abban mégis biztos voltam, hogy valamilyen módon a kulturális szférában szeretnék mozogni. Úgy gondoltam, hogy a szak jó alapot biztosíthat ennek az elképzelésnek még akkor is, ha – teszem azt – időközben más szakmai irányba terelődnék, mert a filozófia gyakorlása közben szerzett tudást kivétel nélkül használhatom az élet bármely területén.

Megkaptad a szaktól, amit elvártál?

Őszintén, már nem emlékszem az elvárásaimra. Abban viszont biztos vagyok, hogy amit a szaktól kaptam a büdös életben nem fogom lemosni magamról.

Ért-e kellemes meglepetés, vagy csalódás az egyetemmel/szakkal kapcsolatban? Ha igen mesélj egy picit róla.

Ha valaki belekóstol a PKE közegbe azonnal megérti, hogy mi az, amit ma családias egyetemként emlegetünk. Kellemes meglepetés? Igen, az volt bőven.

Végül is, ha visszagondolok a Váradon töltött évek önmagukban egy nagy meglepetés. Eddigi életem legszebb időszakát töltöttem ott, nem csoda hát, hogy nem tudok elszakadni sem a várostól sem az egyetemtől. Az itteniek meg mindig azzal a kérdéssel fogadnak, hogy „na, milyen volt otthon?” A legnagyobb örömmel járok „haza”, amikor csak tehetem.

Van-e esetleg valami, amit megváltoztatott benned?

Nem hiába mondtam előbb, hogy nem vetkőzhetem le azt, amit magamra öltöttem. A „ne csak nézz, láss is, van itt még más is” egy nagyon találó gondolat lehet, ha arról kell beszélni, hogy mit változtatott meg bennem. Nem a nézést, nem is a látást, sokkal inkább annak a bizonyos „másnak” a felismerését. Úgy is mondhatjuk, hogy nyitott szemmel minden más. Olyan fajta ismeretek birtokába kerül az ember, amelyek úgy hatnak, hogy közben formálnak is. Én például kukába dobtam a skatulyáimat és már nem állítom egyöntetűen valamiről, hogy az fehér vagy fekete. Lehet gondolkodni a szürke ötvennél is több árnyalatán!

Kinek ajánlanád a szakot?

Akár van, akár nincs, akárhány diploma... abban egyetérthetünk, hogy néhány oldal Arisztotelész, Wittgenstein, Nietzsche ésatöbbifilozófus mindenkire ráfér. Jellegét tekintve a filozófia nagyon jó alapja, vagy nagyszerű kiegészítése lehet más tudományterületeknek. Éljen az interdiszciplinaritás! Bár a három év még senkit nem tesz filozófussá, egy „bölcs(ebb)ész” lehetősége előtt mégis megnyitja a kapukat.

Bármi más, amit még fontosnak tartasz megemlíteni?

Nos, ha valaki úgy gondolja, hogy a filozófia műveléséhez nincs szükség másra, csak egy kocsmára és némi borra, azt szívesen várom a Moszkvába egy jó hangulatú beszélgetésre a transzcendentális appercepció eredendő szintetikus egységéről, de akár piknikezhetünk is a lét tisztásán megannyi jelenvalólét társaságában. Tessék szépen felkészülni a hangulatra: https://youtu.be/xBettt9aF0c