Horváth Gizella 

a PKE oktatója, esztétikát, művészetfilozófiát és érveléstechnikát tanít.

Azt kértük a PKE Filozófia diákjaitól, hogy kérdezzenek tanáraiktól valami olyat, amit mindig is szerettek volna megtudni róluk, de sosem hozták úgy a körülmények, hogy feltegyék a kérdést. Ezekből állítottuk össze egy kérdőívet.

Na! Mi van?

A lét, és az semmít.

Mi tartja benned a lelket?

A szeretteim. Nagyon sokat számít, hogy van, aki törődik velem, akinek hiányoznék, ha nem lennék, akinek örömöt jelent az, hogy egyáltalán vagyok. Nagyon személyes szinten ez is értelmessé teszi az életet.

Másrészt a szép és az irónia. Olyan rettenetes dolgok történnek, hogy ha komolyan venném őket, bezárnám az összes szememet, hogy ne lássak, vagy fel sem kelnék reggel az ágyból. De szerencsére az ember homo ludens is, tudja játékosan is kezelni a dolgokat, szépséggel, szellemességgel, és iróniával harcol az ellen, hogy eltemesse a világ rút súlya.

Végül a feladataim. Tudom Pascaltól, hogy ez nyúlkergetés, igazából az ember úgy próbál menekülni a világbavetettség végiggondolása elől, hogy nyulakat kerget – de a munkát nagyon tisztességes nyúlkergetésnek tartom. Lelkiismeretes vagyok, és szeretem, ha elvégzek egy feladatot. Kicsit röstellem, de tényleg szeretek dolgozni, szeretem a munkámat.

Előfordult, hogy megbántad, hogy ez a munkád?

Nem. Tényleg.

Büszke vagy a hallgatóidra?

Az  lennék, ha lehetnék. Úgy gondolom, csak arra lehet büszke az ember, amit ő maga ért el. Így a hallgatóimra nem lehetek büszke, mert nem miattam tehetséges és jó emberek, hanem önmaguk miatt. Hogy örülök-e nekik, hogy követem-e a sorsukat? Igen. És a becsületes válaszhoz az is hozzátartozik: néhány hallgatóról van szó, nem az összesről. A tanításban igyekszem demokratikusnak és elitistának lenni egyszerre: minden hallgatót tisztelek, és igyekszem hasznossá és kellemessé (amennyire lehet) tenni tanulási tapasztalatát, de van néhány, akiben meglátom a tehetséget és az emberi kvalitást, és velük nem tudok nem intenzívebben foglalkozni. Ez a foglalkozás néha csak abban áll, hogy biztatom őket, noszogatom, máskor plusz feladatokat adok nekik, bevonom őket külön tevékenységekbe, igyekszem tudatni velük, hogy az érték bennünk van, őrizni és gyarapítani kellene. Ha megengedném magamnak, hogy büszke legyek olyanért, amit nem én tettem, azt mondanám: leginkább a tanítványaimra vagyok büszke.

Megéri?

Hát persze. Van egy hobbim, amit jól-rosszul, de fizetnek. Hány ember mondhatja ezt el magáról? Szeretek tanítani, mert szeretem látni a kinyíló elméket, és mert így én is kénytelen vagyok állandóan tanulni. Amúgy talán túl lusta lennék ahhoz, hogy szakmát olvassak. Ha kertész lennék, biztosan nem filozófiát vagy esztétikát olvasnék szabadidőmben, hanem csakis szépirodalmat. És krimiket néznék a tévében. Így viszont kénytelen vagyok szakmát olvasni. Ami piszok jó dolog.

Mivel lehet egy filozófust sarokba szorítani? (Mi az élet értelme?)

Semmivel. A „sarok” az egyenes egy partikuláris esete, és a filozófus tudvalevőleg az egyetemes szakértője. Így csak felemelkedik az általánosságok szintjére, és a „sarokba-szorítás” irrelevánssá válik (értelmetlenné, inautentikussá, dogmatikussá, pusztán szubjektívvé stb. – filozófiai iskolától függően). Továbbá ki szeretne egy filozófust sarokba szorítani, hacsak nem egy másik filozófus, aki szintén tudja a sarokról, hogy egy álcázott egyenes, ami tulajdonképpen egy végtelen kör egy szakasza. Így nyilván a kör közepén állunk – és ez az élet értelme.

Mi lennél, ha nem filozófus lennél?

Világutazó. Ötletelő. Kollektor. Az egyik barátnőm szerint az emberek lehetnek kollektorok, konnektorok és korrektorok. A kollektor maga köré gyűjti a többieket, a konnektor kapcsolatba hozza egymással a többieket, a korrektor a kritikus, meglátja a hibát és kijavítja/kijavíttatja. Most is kollektor vagyok – sajnos ezt nem fizetik.

Fegyelmezés nélkül (nem verésre gondolok) van értelme ugyanolyan eredményt várni?

Nem. Jobb eredményeket lehet elvárni. A fegyelmezés nem sokat ér, az önfegyelmezés sokkal többet. Az önfegyelmezést nem fegyelmezéssel, hanem bíztatással lehet erősíteni.