Horváth Ágnes

2012-ben végzett a PKE Filozófia alapszakán, 2014-ben elvégzett egy egy éves analitikus filozófia mesterit Barcelonában, jelenleg a PKE Kortárs politikai filozófia mesteri képzés hallgatója.

Miért választottad a filozófiát?

Eredetileg nem a filozófia szakot választottam volna J miután kiderült, hogy az általam preferált kolozsvári szak nem éppen úgy oktat, ahogy azt én elképzeltem. Érettségi előtt egy hónappal eldöntöttem, hogy megpróbálom a filozófiát, legfeljebb eltöltök ott egy évet és közben eldöntöm, hogy mi legyen. Az lett, hogy olyan közegre találtam, amiben kötetlenül folytathattam értelmes beszélgetéseket olyan témákról, amelyek számomra érdekesnek tűntek. Igazából a szakválasztás nem volt annyira tudatos, mint a szak folytatása.

Miért döntöttél a folytatás mellett, mit nyújtott számodra a szak?

A szak felkészített arra, hogy akár a nemzetközi filozófiai térben is működjek. Lehetőséget adott a saját látásmódom tágítására és más látásmódok befogadására. Ezen a szakon ismertem meg olyan embereket, akikkel szinte az első pillanattól kezdve nagyon szoros barátságunk szövődött – szerintem akár életre szólók is. Úgy érzem, hogy a filozófia szak számomra nem csak tanulmányi szempontból volt egy kincs, hanem emberileg is nagyon sokat fejlődtem itt.

A fent említett pozitív dolgok mellett ért-e valamilyen csalódás az egyetemmel/szakkal kapcsolatban?

Az egyetlen csalódás, amire gondolni tudok az a diáklétszám csökkenésével kapcsolatos. A szak az évek során aktívan éltette az erdélyi kulturális terepet, de idővel mégsem sikerült olyan presztízst kiépíteni, hogy hívogató legyen a diákság számára. Ez leginkább azért csalódás, mert szerintem a potenciál óriási és ezt kevesen tudják. 18 évesen szerintem mindenkinek jól jönne egy kis fejtágító, szerintem egy filozófiai alapozás minden bölcsésznek kijár – ha már egy filozófia szak elvégzése nem is kerül szóba. Ez egy olyan dolog, amit Nyugaton kivételesen jól csinálnak.

Van-e esetleg valami, ami a szaknak köszönhetően megváltozott benned?

Szerintem bennem folyamatosan változtat. J Mindenképp kinyíltam a világ felé – mondjuk, személy szerint, mindig is nyitottnak gondoltam magamat, de szerintem ezzel mindenki így van. Olyan perspektívákkal találkoztam, amelyekkel egyébként nem hiszem, hogy lett volna lehetőségem – okos és művelt emberek nyomot hagytak rajtam. Sokat segített abban, hogy meg tudjam alapozni a saját értékrendemet, és leginkább abban, hogy tovább tudjak kutatni a saját elképzeléseimmel kapcsolatos kérdésekben. Az alapképzéses éveimben sikerült megtaláljam az utat és, hogy merre is kutakodjak ezután az életben, és a politikai filozófiai mesteri segített abban, hogy jobban megértsem a társadalmat.

Kiknek ajánlanád a szakot?

 Jelenleg leginkább a másoddiplomásoknak ajánlanám. Nem mintha friss érettségizettek nem élveznék, vagy nem lenne hasznos a filozófiai ismeret a számukra. Van néhány hallgató a szakon, akik később kezdtek el filozófiával foglalkozni és látom rajtuk, hogy a szak mennyire fekszik nekik. Miközben tizennyolc évesen az ember még nem biztos, hogy ismeri magát (tuti, hogy fejbe kólintana most engem a 18 éves énem), a későbbiekben rájön arra, hogy bizonyos ismeretek, készségek hiányoznak ahhoz, hogy teljes ember legyen. Intellektüelleknél külön látom azt, hogy harmincas éveik környékén hiányolják a filozófiai felkészítést. Nem mindenkiből lesz filozófus, lehet karrierszerűen is művelni, de nem muszáj: azért is lehet filozófiát tanulni, mert tisztában akarsz lenni magaddal és a világgal.